Néhány kedvelt szováti étel receptje a
kérdezett nevével.
Lebbencsleves:
„Bográcsban is
elkészíthető. Szárított tészta megpirításával kezdjük.
Hagymát, paprikát, vizet, szalonnát teszünk rá. Kevés
mennyiségű kockára vagy karikára vágott krumplit teszünk
hozzá. Sóval ízesítjük. Mikor mindez jól megfőtt, s íze
is megfelelő, tálalhatjuk.” (Németi I-né.)
Orjaleves: „Disznóöléskor legtöbb háznál ezt a levest
készítik. A disznó nyakasorját azon frissen, míg még be nem
sózzák, nagyobb darabokra vágják fel. Levesnek főzni kell
feltenni. A lébe tenni kell sárgarépát, petrezselymet és
megfelelő mennyiségű sót. A bele való tészta lehet vágott,
vagy reszelt. Szováton a többség reszelt tésztát tesz bele.
Ezt a tésztát napokkal előtte kell elkészíteni, mert ennek
száradnia is szükséges. Amikor a hús megfőtt, a levét
megszűrik. Jó sűrű szitaszűrőre van szükség. Törtborsot
is teszünk bele, s újból feltesszük főzni. Vigyázni kell a
főzésnél, mert ha nem kavargatjuk, a tészta könnyen
összeáll.” (Bak Sándor)
Kavartgaluska: „Gyorsan elkészíthető levesétel. Tipikus szováti
eledelnek mondható. Négy személyre számítva receptje a
következő: 25 dkg nullás liszt, 2 tojás, kis darab szalonna,
2 nagyobb burgonya. Vasfazékba, vagy bográcsba legjobb főzni.
A vasedény ugyanis más ízűre főzi az ételt, mint a zománc,
vagy tűzálló üvegedény. A piciny szalonnát lassú tűzzel
meg kell pergelni. Egy kis piros paprikát teszünk bele, s azt
is sütjük még egy kicsit a szalonna zsírjával. Másfél
liter vizet öntünk bele. A meghámozott és karikára aprított
burgonyát beletesszük a lébe, de ízlés szerint konyhasót
is. Ellenőrizzük, hogy jó tűz égjen alatta. Míg fő, egy
kisebb tálba 2-3 tojást beleütünk, s felverjük kb. 20 dkg
liszttel. Úgy teszünk bele lisztet, hogy se híg, se sűrű ne
legyen. Evőkanállal a fövő lébe beleszaggatjuk. Akkor jó
eljárásunk, ha a lébe tett galuska a forró lé tetejére jön
fel.” (Diószegi Lajosné)
Kolompírleves: „Az idősebb szováti lakosok ma is így nevezik. A
szegényebbek hús nélkül ették, a tehetősek disznóhúst,
kolbászt főztek bele. A húsnélkülihez több kolompírt, s
azonnal vizet is öntünk rá. Valamennyi vereshagyma ki ne
maradjon. Akinek van, füstölt disznóhúst, vagy kolbászt is
tehet bele. Van aki édesen, van, aki felecetezve szereti.”
(Sain Balázsné)
Vízi cibere: „A parasztemberek sokszor ették ezt az ételt, mert
hamar el tudták készíteni és nem sok hozzávalóra volt
szükség. Úgy készítették, hogy egy edénybe vizet
öntöttek hozzá, és cukrot is tettek bele. Az anyagok
mennyisége függött attól, hogy hány személyre főzték, és
hogy mennyi vizet gondoltak hozzá felhasználni. Mikor a
cukros-ecetes víznek kóstolása után megfelelő íze volt,
akkor kenyeret aprítottak bele. Volt olyan ház is, ahol vizet
elkészítés előtt megmelegítették. Különösen a
kiszomjazott embereknek volt ízletes ez a leves.” (Németi
Istvánné)
Almamártás: „Főleg ott készítették, ahol gyümölcsöskert is
volt. Elérett, hullóalmából készítem. Az almát megmosom,
kettévágom, meghámozom, torzsáját kivágom, azután kockára
darabolom. Rántással felkészítem a füstölt disznóhús
levét, és amikor jól elfőtt a rántás, beleteszem az almát.
Egy forrással megfő. Tejfölt és kevés borsot is tesznek
bele. Főtt húsokkal fogyasztjuk.” (Megyaszai Jánosné)
Birkapörkölt:
„Szováton nagyon szeretik a
birkahúsból készített ételeket. Ünnepi eledelnek számít
ma is. Mindent egyszerre teszek a bográcsba vagy az üstbe. Bő
zsírba tűzön kívül jó sok hagymát daraboljunk! Pirítsuk a
hagymát üvegesre, s rakjuk bele a jól megmosott, feldarabolt
birkahúst! A hús levét alaposan csurgassuk le. Finom zaftosra
főzzük és főtt burgonyával tálaljuk.” (Sz. Nagy
Józsefné)
Töltöttkáposzta:
,Főleg disznóöléskor,
ünnepnapokon készítik. A sertéscomb vagy tarja húsából
pecsenyét hagyunk, de besózzuk. Egy hétig állni hagyjuk, majd
megfüstöljük. A húst húsdeszkán két éles késsel jól
összeaprítjuk, vagy daráljuk. Paprikával, borssal, sóval,
hagymával fűszerezzük. Jó összedolgozás után
hordóskáposzta levelébe töltjük. 6-7 literes cserépfazékba
tesszük. Tetejére egész leveleket teszünk, hogy meg ne
égjenek a töltelékek. A fazekat betoljuk a boglyakemencébe.
Két órahosszáig főtt a saját levében, amíg a lé félig
lefőtt. A fazekat nagy vigyázattal húzom ki. A felforralt
rántást a káposzta tetejére öntöm, teszek rá tejfelt is. A
füstölt csülök együtt főtt a káposztával, finom ízt
adott neki.” (Sain Balázsné)
Töltött
tyúk: „A tyúkot megölés
után nádszállal felfújtuk. Amikor már felforrt a víz, a
tyúkot megkopasztottuk. Utána megmostuk és felbontottuk.
Sóval, borssal megfűszereztük. A tojás elkészítése:
megfőztük, megtisztítottuk, késsel összedaraboltuk, sóval,
borssal fűszereztük és tojást ütöttünk rá.
Beletöltöttük a tyúkba, még a bőre alá is tettünk. Aztán
tepsibe tettük, szalonnával megraktuk, de vizet is öntöttünk
a tepsibe. Betettük a meleg kemencébe és időközönként
meglocsoltuk azzal a zsírral, ami kisült a szalonnából. Majd
a másik oldalára fordítottuk, hogy az is megsüljön. Amikor
már megpuhult, kivettük a kemencéből és elfogyasztottuk.
Húshagyókedden minden évben került asztalunkra töltött
tyúk.” (özv. Győrfi Jánosné)
Karimás
kása: „Jól megmosott,
héjától leszedett köleskását gyengén-sós vízben öregre
főztünk, s rá tejet öntöttünk, de mindig hideg tejet.”
(Fazekas Sándorné)
Molnár
pogácsa: „Mindig
kenyérsütéskor készítettük. Amikor már bevetettük a
kenyeret, a teknőből a maradék kenyértésztát felkavartuk,
majd liszttel, sóval, zsírral meggyúrtuk, ujjnyi
vastagságúra ellapogattuk és megdaraboltuk, késsel
párhuzamos vonalakat vágtunk rá és megsütöttük. Mivel a
lisztet a malomból a molnártól kaptuk, ezért adták rá ezt a
nevet.” (Megyaszai Jánosné)
Lepcsánk:
„A burgonyát meghámozzuk,
lereszeljük. Lisztet és vizet adunk hozzá. Tepsit zsírozzuk,
a masszát beleöntjük, és a tetejét lezsírozzuk,
megsütjük, majd téglalap alakúra feldaraboljuk.” (Sz. Nagy
Józsefné)
Kunkorgó: „Hozzávalók: fél liter tej, 2 db tojás, 2
evőkanál cukor, 2 kávéskanál só, 3 dkg élesztő, fél kg
liszt. Elkészítése: minden anyagot összeadva puhára
gyúrjuk, majd kb. 1 órahosszáig kelni hagyjuk. Miután
megkelt, kiszaggatjuk, de utána is pihentetjük, majd zsírban,
vagy olajban kisütjük. Kb. fél méter hosszú,
kolbászvastagságúra kell kinyújtani, s ezt középen
levágni. A 25 cm hosszú tésztát végeinél kissé
kihajlítjuk mint a kiflit. Lakodalmak fő sült tésztája
volt.” (Megyaszai Jánosné)
Cúkoros
pogácsa: „Szováton a cukor
szót hosszú ú-val ejtik. Én is így mondom. Négy csupor
lisztet, 1 csupor cúkrot, 4 tojást, kevés citromhajat, 1
csupor zsírt, tejfölt és sütőport használunk fel. Ezeket a
tejjel összegyúrjuk, majd kinyújtjuk, szaggatóval
kiszaggatjuk. Tojássárgájával bekenjük, cukros dióba
belemártjuk, kisütjük.” (Hegedűs L.-né)
Vízen
kullogó: „Lisztből, kevés
langyos tejjel, cukorral és élesztővel kovászt készítünk.
Ha megkelt, a tiszthez tesszük. Tojást ütünk bele, teszünk
hozzá egy csipet sót, majd meggyúrjuk. Azután ruhába
kötjük, nyújtófara rakjuk és vizesedényt rakunk alá.
Utána elnyújtjuk, cukorba forgatjuk, feldaraboljuk és
megsütjük.” (Sz. Nagy Józsefné)
Kásás
béles: „1 liter liszt, 2
tojássárgája, kanálnyi porcukor kell hozzá. Ezeket sóstejes
vízzel jó puhára gyúrjuk. Cipókra formáljuk, majd
negyedóráig pihentetni hagyjuk. Azután kihúzzuk,
megzsírozzuk, s cukrozott, főtt köleskásával megtöltjük
úgy, hogy a kihúzott tésztából 15 cm széles, 60 cm hosszú
csíkokat vágunk, majd a közepébe tesszük a kását. A két
szélét visszahajtjuk, aztán a tésztát két végénél, de
ellentétes irányban csigavonalszerűen felcsavarjuk. Tepsibe
téve kemencében kisütjük. Ezzel a tésztával kínálták meg
Szováton az új évet köszöntő gyermeket századunk első
negyedében.” (Sain Balázsné)
Csigatészta készítése 10 személyre: „3 marék nullás liszthez 8 db egész tojást
ütünk és jó keményre gyúrjuk. Aztán kicipózzuk és kicsit
pihenni hagyjuk, majd vékonyra kinyújtjuk. Késsel a csiga
nagyságának megfelelő kockákra vágjuk, majd két tányér
közé tesszük, hogy ki ne száradjon. Régi eszköz hozzá a
borda és a sodró. Lehet gömbölyű és hegyes csigát
csinálni. Ha a kocka hegyes végénél kezdjük a sodrást
hegyes-, ha párhuzamos oldalon kezdjük, gömbölyű végű,
kerek csigát kapunk. Csak két napi szárítás után lehet
főleg tyúkhúslevesbe befőzni.” (B. Tóth Sándorné)
Dübbencs: „Nagyon finom, ízletes tészta! Kenyértésztából
készítik. Levágnak belőle egy darabot, 2-4 fele vágják,
kicipózzák, és vékonyra nyújtják. Bekenik zsírral a
tetejét, és kis féltenyérnyi nagyságúra összehajtják. A
sarkakat a közép felé hajtják. Kizsírozott tepsibe helyezik,
s hagyják kelni. Amikor már jól megkelt, meleg kemencében
pirosra sütik. Kenyérsütéskor a legtöbb háznál
készítenek dübbencset.” (Németi Istvánné)
Guduc
kalács: „Először kovászt
készítünk 3 dkg élesztővel, liszttel, cukorral. Amikor
megkelt, hozzáadunk 2 icce lisztet, fél liter tejet, két
kávéskanál sót, hogy jó gyúrható legyen. 15 dekányi
kacsazsír is kell bele, de zsír helyett vajjal is
készíthetjük. Egy órányi ideig dagasztjuk, majd utána 1
órahosszáig kelni hagyjuk, majd kiszaggatjuk. Kiscipó
nagyságúra csomózzuk, s mint a fonatost kinyújtjuk, a két
végét összehajtjuk, utána feltekerjük. Egy órányi ideig
még állni hagyjuk. Sütés előtt tojássárgájával
bekenjük, és kemencébe tesszük.” (Diószegi Lajosné)
Lap teteje | Receptek
| Főoldal
Hajdú-bihari
ételek:
Hortobágyi
töltött burgonya
A szokásos módon sertéspörköltet készítünk. Közben
személyenként két darab nagyobb burgonyát héjában
megfőzünk, majd tisztítás után hosszában félbevágjuk
őket. Üregeket kaparunk ki. Ezután a pörköltet levétől
lecsurgatjuk és pépesre vágjuk. A húskrémmel megtöltjük a
burgonyákat, majd kivajazott tűzálló edénybe helyezzük. A
pörkölt tejfeles habarással besűrítjük és a burgonyákat
bevonjuk vele. Előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük.
Debreceni tokány
A húst csíkokra vágjuk. Szintén csíkokra vágott füstölt
szalonna zsírjában finomra vágott vöröshagymát fonnyasztunk
és hozzáadjuk a húst. Pirospaprikával megszórjuk és kevés
vízzel felengedjük. Sózzuk, borsozzuk. Amikor a hús félig
puha, akkor kockára vágott zöldpaprikát, paradicsomot,
valamint karikázott debrecenit adunk hozzá. Együtt készre
pároljuk. Hagymás, tört burgonyával tálaljuk.
A "debreceni" kolbász készítése
A "debreceni" kolbászhoz kövér és sovány
disznóhúst vegyesen kell használni. A húst egy hosszú, kerek
fenekű teknőbe tegyük, egész nagy darabokban meghagyva. A
két kézbe két éles, hosszú pengéjű kést fogjunk, és
azzal a húst hosszában addig vagdaljuk, míg az egész hús
szép, apró részekre oszlik. A kolbászhús így készítve
sokkal jobb, mint bárddal megvagdalva. A "debreceni"
kolbászt nem szokás igen apróra vágott húsból készíteni,
mert ha nem apróbb a hús, levesebb a kolbász. Mikor a húst
megvagdaltuk, tegyünk bele paprikát, sót és borsot - ízlés
szerint. Ügyeljünk,
hogy túlságosan meg ne fűszerezzük. Kevés apróra vágott
fokhagymát is lehet bele tenni, de a fokhagyma el is maradhat.
Tíz kiló húshoz tegyünk egy liter vizet is, azzal együtt
gyúrjuk jól el a fűszeres húst. Azután a kolbásztöltő
bádogcsövet töltsük meg hússal, a cső végére húzzuk fel
a szépen kitisztított, kolbászhoz való disznóbelet, és
töltsük meg jó keményen a hússal. A kolbászokat egy napig
hagyjuk szikkadni, és csak azután tegyük a füstre, ahol
elég, ha két napig áll. Használatig rakjuk jó szellős
kamrába.
Lap teteje | Receptek
| Főoldal
Hajdúkáposzta
50 dkg füstölt disznóhús
25 dkg füstölt kolbász
75 dkg savanyú káposzta
2 fej vöröshagyma
10 dkg zsiradék
pirospaprika
köménymag
só.
Az egyik hagymát karikázd fel, s kevés zsíron (vagy olajon)
pirítsd sárgára, adj hozzá egy fél kávéskanálnyi
köménymagot, a káposztát, önts hozzá 3-4 dl vizet és
párold puhára. A másik hagymából egy kis pirospaprikával
és zsiradékkal készíts pörköltlevet, s abban párold meg az
ujjnyi kockákra vágott füstölthúst. Amikor a hús már
majdnem puha, add hozzá a felkarikázott kolbászt, s úgy
folytasd a párolást. Végül keverd össze a húsokat a
káposztával (ha kell, sózd), s az egészet jól forrald össze
Lap teteje | Receptek
| Főoldal